Mi a kukoricapehely története?

A kukoricapehely története a 19. század végére nyúlik vissza, amikor két testvér, John Harvey Kellogg és Will Keith Kellogg a michigani Battle Creek szanatóriumban dolgozott. A szanatórium egy egészségközpontú intézmény volt, amely a vegetáriánus étrendet és más természetes gyógymódokat hirdetett különféle egészségügyi állapotok kezelésére.

Az 1890-es években John Harvey Kellogg különféle módszerekkel kísérletezett, hogy tápláló és könnyen emészthető ételt készítsen a betegek számára. Rábukkant a kukoricalisztre, egy őrölt kukoricából készült durva lisztre, és különféle főzési módokkal kezdett kísérletezni.

Egy nap véletlenül túl sokáig hagyott a tűzhelyen egy fazék főtt kukoricadarát, és az kiszáradt és pelyhessé vált. Észrevette, hogy a pelyheknek kellemes állaga és íze van, ezért úgy döntött, hogy új reggeli gabonapelyhként szolgálja fel a betegeknek.

A betegek élvezték a kukoricapelyhet, és hamarosan a szanatórium kedvelt reggelije lett. John Harvey Kellogg 1895-ben szabadalmaztatta a kukoricapehely előállítására szolgáló eljárást, és "Granula" néven kezdte el kereskedelmi forgalomban gyártani.

Will Keith Kellogg azonban, aki szintén tehetséges üzletember volt, úgy látta, hogy a kukoricapehely széles körben forgalmazott termék. Kidolgozta a kukoricapehely saját receptjét, és 1898-ban "Kellogg's Corn Flakes" márkanéven kezdte el gyártani. Will Keith Kellogg cége később Kellogg Company lett, amely ma a reggeli gabonapelyhek egyik vezető gyártója.

Az évek során a kukoricapehely széles körben elterjedt népszerűségre tett szert, és a világ számos háztartásában a reggeli alapélelmiszerré vált. Gyakran fogyasztják tejjel, gyümölccsel vagy más feltétekkel, és különféle receptek összetevőjeként is felhasználhatók, például gabonaszeletek, sütemények és palacsinták.