Hogyan szerezte meg JJ Thomson a szilvapuding modellt?

A 19. század végén a tudósok katódsugarakkal kísérleteztek – olyan elektronáramokkal, amelyek egy nagyfeszültségű vákuumcső negatív pólusáról (katódjáról) bocsátanak ki. JJ Thomson brit fizikus 1897-ben egy sor kísérletet végzett katódsugarakkal. Megállapította, hogy a katódsugarakat elektromos és mágneses mezők eltéríthetik, és kiszámította, hogy a katódsugár részecske tömege (amelyet elektronnak nevezett) a hidrogénatom tömegének körülbelül 1/1800-a volt.

Szilvapuding modell

Thomson kísérletei arra késztették, hogy javaslatot tegyen az atom modelljére, amelyet "szilvapuding-modellnek" nevezett. Ebben a modellben az atomot pozitív töltésű gömbként képzelték el, amelyben negatív töltésű elektronok vannak beágyazva, mint a szilva a pudingban. Úgy gondolták, hogy a pozitív töltés egyenletesen oszlik el az atomban, az elektronok pedig gyűrűkbe rendeződtek az atommag körül.

A szilvapuding modell jelentős előrelépést jelentett az atom megértésében, de végül felváltotta a pontosabb Bohr-modell, amelyet Niels Bohr javasolt 1913-ban.