Ki találta fel az erjesztést?

Az erjesztés feltalálása nem egyetlen egyednek tulajdonítható, hanem több ezer éves kollektív emberi találékonyság eredménye. Az erjesztés gyakorlata egymástól függetlenül jelent meg a világ különböző részein és különböző kultúrákban.

Az erjedés legkorábbi bizonyítékai a neolitikumból származnak (i.e. 10 000 körül), az alkoholos italok, például a sör és a bor előállításával. Ezeket az italokat valószínűleg természetes folyamatok során fedezték fel, mivel a gyümölcsökön és gabonákon jelenlévő vad élesztő és baktériumok erjedést okoznak, ha megfelelő körülményeknek, például melegnek és páratartalomnak vannak kitéve.

Idővel az emberek technikákat fejlesztettek ki az erjesztési folyamat szabályozására és fokozására, lehetővé téve számukra az erjesztett élelmiszerek és italok szélesebb választékának előállítását. Az ókori egyiptomiak és babilóniaiak például élesztőt használtak kenyér készítéséhez, míg a kínaiak a szójabab fermentálására szolgáló technikákat dolgoztak ki szójaszósz és tofu készítésére.

A fermentáció létfontosságú szerepet játszott az élelmiszerek tartósításában és fogyasztásuk biztonságossá tételében. A hűtés megjelenése előtt az erjesztés lehetővé tette az emberek számára, hogy az élelmiszereket hosszabb ideig tárolják azáltal, hogy a romlandó tárgyakat stabilabb és eltarthatóbb termékekké alakították át. Ezenkívül a fermentált élelmiszerek hasznos baktériumokat és más mikroorganizmusokat tartalmaznak, amelyek hozzájárulhatnak a bél egészségéhez és az általános jóléthez.

Ezért az erjesztés feltalálása az emberiség kollektív erőfeszítésének és vívmányának tekinthető, számos kultúra és egyén hozzájárulásával a történelem során.