Miért rohad meg a szilva néhány nap alatt, de miért marad ehető heteken, hónapokon keresztül?

A friss szilva nagy nedvességtartalma és a mikroorganizmusokkal szembeni érzékenysége miatt nagyon romlandó.

A betakarítás során a szilva számos természetes folyamaton megy keresztül, amelyek hozzájárulnak gyors romlásukhoz:

1. Légzés: Mint minden élő szervezet, a szilva is lélegez a leszedés után. Ez a folyamat felemészti a gyümölcsben lévő cukrokat, energiát és szén-dioxidot termelve. Ennek eredményeként a szilva lágyabbá válik, és íze idővel változik.

2. Etilén előállítása: A szilva az érés során etiléngázt is bocsát ki. Az etilén egy növényi hormon, amely szabályozza a gyümölcs érését és öregedését. Felgyorsítja a sejtfalak lebontását és elősegíti a lágyulást, a színváltozást és az íz kialakulását.

3. Mikrobiális romlás: Különböző mikroorganizmusok, például baktériumok és gombák könnyen behatolhatnak a szilvába, és lágy állaguk és magas nedvességtartalmuk miatt megnövekedhetnek rajta. Ezek a mikroorganizmusok a gyümölcs rothadását és kellemetlen szagokat és ízeket okoznak.

Ezzel szemben az aszalt szilva szárított szilva, amely kiszáradáson ment keresztül.

A szárítás jelentősen csökkenti a gyümölcs nedvességtartalmát, és kevésbé kedvez a mikrobiális növekedésnek. A víz eltávolítása gátolja az enzimek aktivitását és lassítja a légzést is. Ennek eredményeként az aszalt szilva hosszabb ideig tárolható jelentős minőségromlás nélkül.

Ezenkívül a szárítási folyamat a cukrokat és a tápanyagokat az aszalt szilvában koncentrálja. Ez hozzájárul jellegzetes édes ízükhöz és a friss szilvához képest magasabb tápértékhez. A magas cukortartalom az aszalt szilva megőrzését is segíti, mivel gátolja a mikrobák növekedését.

Ezenkívül a szárítási folyamat során az aszalt szilvát gyakran kezelik tartósítószerekkel, például kén-dioxiddal vagy kálium-szorbáttal. Ezek a vegyszerek tovább akadályozzák a romlást és meghosszabbítják a termék eltarthatóságát.

Összefoglalva, az alacsony nedvességtartalom, a koncentrált cukrok és a tartósítószerek használata az aszalt szilvában segít gátolni a mikrobiális növekedést és az enzimreakciókat, ami a friss szilvához képest lényegesen hosszabb eltarthatóságot eredményez.