Mikor találták fel a fagylaltot?

A fagylalt legkorábbi formáiban az ókorig vezethető vissza. Úgy tartják, hogy ie 400 körül Nagy Sándor élvezte a szőlőlé és a méz hógödörben történő lefagyasztásával készített gyümölcssorbetét. Kínában a fagylalt gyökerei a Shang-dinasztia idejére nyúlnak vissza, ie 1750-ben, ahol a „jeges tészta” néven ismert finomságot készítettek.

Az időben előrehaladva a tejből és cukorból készült fagylalt első bizonyítéka a 13. századi történelmi szövegekben jelenik meg Mogul Indiában. A kulfi egy korai formáját, egy hagyományos fagyasztott desszertet úgy tartják, hogy édesített tejet fűszerekkel, diófélékkel és gyümölcsökkel kevertek össze, majd jégbe merített fémedényekben fagyasztották le.

A 16. században Bernardino de Sahagún olasz polihisztor dokumentált egy iható, kukorica alapú jeget, amelyet tlascallinak neveztek az azték birodalomban. Később a hírhedt felfedező, Hernán Cortés néhány azték kakaóreceptet hozott vissza Spanyolországba, amelyek közül az egyik egy csokoládésorbetre emlékeztető ital lehetett.

A 17. század során a jeges édességek és zserbettek népszerűvé váltak Európában, különösen a gazdagok és nemesi rétegek körében. A londoni és a kontinentális európai kávéháztulajdonosok hideg és frissítő italokkal kísérleteztek, borotvált jeget kevertek borokkal és ízekkel, mint a citrom, fahéj és vanília. Ez idő alatt Olaszország a fagylalt központja maradt, mivel különféle olasz bevándorlók terjesztették el a fagylaltkészítés művészetét a világ különböző pontjain.

A 18. században a fagylalt népszerű desszertté vált az amerikai gyarmatokon. A gyarmati szakácsok szalmával szigetelt jégládákat használtak a tavakból és folyókból a téli hónapokban betakarított jég tárolására. Az Egyesült Államokban a 19. század elején megkezdődött az első kereskedelmi léptékű fagylaltgyártás, olyan jelentős személyiségek, mint Jacob Fussell és Dolley Madison járultak hozzá a megjelenéséhez.

A 19. század második felében az olyan technológiai újítások, mint a hűtött szállítás és a fagylaltkészítők beépítése a háztartásokba, lehetővé tették a fagylalt szélesebb körű hozzáférhetőségét. Az 1904-es világkiállítás során Ernest Hamwi által a fagylalttölcsér feltalálása jelentős szerepet játszott a fagylalt népszerűsítésében, mint kényelmes csemege tömegek számára.

A modern kor fagylaltja számos ízben, változatban és formátumban kapható, az egyszerű gombócoktól és tobozoktól a kidolgozott fagylaltokig, úszógumikig és péksüteményekig. Továbbra is világszerte kedvelt csemege, amely örömet és felfrissülést hoz minden korosztály és hátterű ember számára.