Mit ittak a babák a tápszer előtt?

A csecsemőtápszer bevezetése előtt, a 19. század végén a csecsemőket elsősorban anyatejjel etették. A szoptatás évszázadokon át a csecsemők táplálásának természetes és ajánlott módja volt, mivel alapvető tápanyagokat, antitesteket és egyéb előnyöket biztosított a baba egészsége és fejlődése szempontjából.

Azokban az esetekben, amikor a szoptatás nem volt lehetséges vagy nem volt megfelelő, a történelem során különféle alternatív táplálási módszereket alkalmaztak:

1. Nedves szoptatás:Évezredek óta alkalmazzák a nedves szoptatást, amelyben egy szoptató nő (nedves nővér) ad anyatejet egy nem saját csecsemőnek. Gyakran olyan családok vettek fel ápolónőket, akik különböző okok, például betegség, elégtelen tejtermelés vagy társadalmi normák miatt nem tudták szoptatni gyermekeiket.

2. Állati tej:A kereskedelmi tápszerek kifejlesztése előtt az állati tejet, például a kecsketejet vagy a tehéntejet néha az anyatej helyettesítőjeként használták. Ezek a tejek azonban nem voltak annyira kiegyensúlyozottak a csecsemők számára, és kockázatot jelenthetnek, ha nem módosítják és hígítják megfelelően, hogy megfeleljenek a csecsemő emésztőrendszerének.

3. Pap vagy grúz:A csecsemők táplálásának egy másik hagyományos módja a gabonaszemekből, például zabpehelyből, rizsből vagy árpából, vízzel vagy tejjel kevert papa vagy kifúrás. Ezek a keverékek gyakran vékonyak és könnyen emészthetőek voltak, de hiányzott belőlük az anyatejben található táplálkozási teljesség és védő antitestek.

4. Húslevesek és levesek:Egyes kultúrákban zöldségből, húsból vagy halból készült húslevesekkel vagy levesekkel kínálták a csecsemőket, miután elválasztották őket az anyatejtől. Előfordulhat azonban, hogy ezek nem biztosították a csecsemő optimális növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges teljes táplálkozást.

5. Gyógyteák és gyógyteák:Különféle gyógyteákat és hagyományos gyógymódokat használtak a csecsemők táplálásának kiegészítésére vagy fokozására. Ezek a gyakorlatok kultúránként eltérőek voltak, és gyakran helyi ismereteken és hiedelmeken alapultak.

Fontos megjegyezni, hogy a 19. század végén és a 20. század elején az anyatej-helyettesítő tápszerek kifejlesztése és széles körű elterjedése jelentősen javította a csecsemők egészségét és túlélését azáltal, hogy biztonságos, tápláló és állandó táplálékforrást biztosított azoknak a babáknak, akiket nem lehetett szoptatni. Mindazonáltal a szoptatás továbbra is az arany standard a csecsemők táplálkozásában, amely számos egészségügyi előnnyel jár mind az anya, mind a gyermek számára.