Hogyan készült a kolbász az 1940-es években?

Az 1940-es években a kolbászkészítés munkaigényes folyamat volt, amely jellemzően farmokon vagy kis hentesüzletekben zajlott. A kolbászkészítés alapvető lépései a következők voltak:

1. Az állat levágása: A kolbászkészítés első lépése az állat levágása volt. Ezt jellemzően egy képzett hentes végezte éles késsel.

2. A szervek és a zsír eltávolítása: Miután az állatot levágták, a szerveket és a zsírt eltávolították. A szerveket jellemzően más célokra használták, például belsőségek vagy disznózsír készítésére, míg a zsírból kolbász készült.

3. A hús darálása: A következő lépés a hús darálása volt. Ez jellemzően kézi hajtókaros húsdarálóval történt. A húst kétszer őrölték, egyszer durva darálón, majd finom darálón keresztül.

4. A hús összekeverése fűszerekkel: Miután a húst ledaráltuk, összekevertük a fűszerekkel. A kolbászkészítés során leggyakrabban használt fűszerek a só, a bors, a fokhagyma és a zsálya voltak. Más fűszerek, például pirospaprika pehely vagy édeskömény is használható.

5. A kolbászbél megtöltése: A következő lépés a kolbászbél megtöltése volt. A burok jellemzően az állat beleiből készült, de készülhettek más anyagokból is, például műanyagból vagy kollagénből. A bélést megtöltés előtt vízbe áztatták. A húst ezután kolbásztöltő segítségével a bélbe töltöttük.

6. A kolbász elszívása: Miután megtöltötték a kolbászt, elfüstölték. Ez segített megőrizni a kolbászt, és különleges ízt adott neki. A kolbászt jellemzően több órán vagy akár napon keresztül füstölték.

7. A kolbász szárítása: A kolbász füstölése után megszárították. Ez elősegítette a kolbász további tartósítását és megkönnyítette a tárolását. A kolbászt jellemzően több napig vagy akár hetekig szárították.

8. A kolbász tárolása: Miután a kolbász megszáradt, hűvös, száraz helyen tároltuk. A kolbász több hónapig vagy akár évekig is eltartható.