Hogyan tanultak az európaiak a csokoládéról?

Kolumbusz Kristóf nevéhez fűződik a csokoládé európai bemutatása, amikor 1502-ben visszatért negyedik útjáról. Úgy tartják, hogy a Karib-térség és Közép-Amerika felfedezése közben szerzett kakaóbabot, bár nem világos, hogy ő maga is megkóstolta-e a csokoládé italt.

A csokoládé csak a 16. században kezdett népszerűvé válni Európában, különösen Spanyolországban, ahol cukorral és fűszerekkel ízesített forró italként fogyasztották. Spanyolországból a csokoládé elterjedt más európai országokba, így Olaszországba és Franciaországba is, ahol a gazdagok és a felsőbb rétegek luxuscikkéjévé vált.

Az első csokoládéházak az 1650-es években nyíltak meg Londonban, és a 18. századra a csokoládé Európa-szerte általános kényeztetéssé vált. Ebben az időben a hollandok kakaóültetvényeket hoztak létre karibi és ázsiai kolóniáikon, ami jelentősen növelte a csokoládé elérhetőségét és megfizethetőségét.

A 19. században a csokoládétábla feltalálása és a tömeggyártási technikák fejlődése szélesebb közönség számára tette elérhetővé a csokoládét. Daniel Peter svájci cukrász 1875-ben tejet adott a csokoládéhoz, így tejcsokoládét készített, ami tovább növelte a csokoládé vonzerejét.

Azóta a csokoládé globális árucikké és szeretett csemegevé vált, amelyet minden korosztály számára élveznek szerte a világon.