Hány fajta cukornád létezik?

A cukornád a Poaceae pázsitfűfélék családjába tartozik, és számos faja és fajtája van. A cukornádnak azonban számos elsődleges típusa vagy faja van, amelyeket kereskedelmi forgalomban termesztenek szerte a világon:

1. Saccharum officinarum (Nemesvesszők):

- Ez a hagyományos és eredeti cukornádfaj, amelyről azt tartják, hogy Új-Guineából származik. Vastag szára, magas cukortartalma és édes íze jellemzi. A nemes vesszőt általában rágásra használják, és a világ számos részén kulturális és vallási jelentőséggel bírnak.

2. Saccharum sinense (kínai vesszők):

- A kínai vesszők Délkelet-Ázsiában honosak. Ismeretesek a változatos éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodóképességükről, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenállásukról. A kínai vesszőnek viszonylag vékonyabb a szára a nemes vesszőkhöz képest, és elsősorban kereskedelmi cukortermelésre termesztik.

3. Saccharum barberi (indiai vesszők):

- Az indiai vesszők Indiából származnak, és magas szacharóztartalmukról és betegségekkel szembeni ellenálló képességükről ismertek. Közepes méretű száruk van, és egyes régiókban gyakran használják sárgák előállítására, illetve rágóvesszőként.

4. Saccharum spontaneum (vadvesszők):

- A vadon élő vesszők Ázsia, Afrika és Ausztrália trópusi vidékein honosak. A cukornádfajok vadon élő ősének tartják őket, és jelentős genetikai sokféleséggel rendelkeznek. A vadvesszőt általában nem termesztik kereskedelmi céllal, de értékes génforrásként szolgálnak a tenyésztési és fejlesztési programokban.

5. Intergenerikus hibridek:

- Ezen elsődleges fajokon kívül a cukornádnak intergenerikus hibridjei is léteznek. Ezeket a hibrideket a cukornád és a rokon fűfajták, például az Erianthus vagy a Miscanthus keresztezésével hozzák létre. Az intergenerikus hibridek olyan kívánatos tulajdonságokat mutathatnak, mint a fokozott betegség-ellenállóság, szárazságtűrés vagy magasabb cukortartalom.

Érdemes megjegyezni, hogy ezeken a fajokon belül számos olyan fajta és kultúrfajta létezik, amelyeket szelektív nemesítési és termesztési gyakorlatok révén fejlesztettek ki. Ezeket a fajtákat az adott éghajlati viszonyokhoz, a kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenálló képességhez, a cukorhozamhoz és más agronómiai tulajdonságokhoz igazítják.