Ki találta fel a fánkot?

Nincs egyértelmű konszenzus abban, hogy valójában ki találta fel a fánkot, de itt van néhány gyakran emlegetett beszámoló a fánk eredetéről:

Holland fánk: Egyesek azt sugallják, hogy a 19. század közepe táján a holland telepesek „olykoek” néven ismert péksüteményt hoztak Észak-Amerikába, amelyek mazsolával vagy ribizlivel édesített, rántott tésztagolyók voltak. Ezeket a korai fánkokat gyakran csavarták vagy csomózták különféle formákra, ami valószínűleg a fánk kör alakú formáját eredményezte.

Hanson Gregory: 1847-ben egy 16 éves, maine-i Rockportból származó Hanson Gregory-nak tulajdonítják, hogy a fánkot klasszikus gyűrűformává alakította. A néphit szerint, miközben édesanyja vitorlásán dolgozott, véletlenül beleesett egy tésztadarabot egy forró zsíros kannába. A tészta felfuvalkodott, és meglepetésére a közepe tökéletesen megsült. Ezután elkezdett lyukakat ütni a közepén, hogy biztosítsa az egyenletes főzést.

Holland bevándorlók és tengerészek: Egy másik általános elmélet szerint holland bevándorlók és tengerészek vezették be a fánkot Észak-Amerikába az 1800-as évek elején. Fánkot készítettek a hajók fedélzetén utazásuk során, és a csemege népszerűvé vált a tengerészek és a kikötővárosok helyi lakosai körében.

Elizabeth Gregory: Vannak, akik a fánk feltalálását Elizabeth Gregorynak, Hanson Gregory anyjának tulajdonítják a 19. század elején. Lehet, hogy ő készített fánkot Hanson tökéletesített, lyukas módszerével.

Fontos megjegyezni, hogy a fánk pontos eredete és feltalálója vita tárgyát képezi, és különféle állítások és történelmi anekdoták járulnak hozzá a péksütemény gazdag kulináris örökségéhez.