Milyen a sarkvidéki éghajlat?

A sarkvidéki éghajlatot hosszú, hideg telek és rövid, hűvös nyarak jellemzik. A januári átlaghőmérséklet -34 Celsius-fok (-29 Fahrenheit-fok), a júliusi átlaghőmérséklet pedig 10 Celsius-fok (50 Fahrenheit-fok). Az Északi-sarkvidék a leghidegebb hely a Földön, és egyben az egyik legszárazabb is. Az átlagos éves csapadék csak körülbelül 10 centiméter (4 hüvelyk).

A sarkvidéki éghajlatot számos tényező befolyásolja, köztük a Föld forgása, a Föld tengelyének dőlése és a sarki jégsapkák jelenléte. A Föld forgása létrehozza a Coriolis-effektust, amely egy olyan erő, amely az északi féltekén jobbra, a déli féltekén pedig balra tereli a szeleket és az óceáni áramlatokat. A Coriolis-effektus segít létrehozni az Északi-sarkra jellemző szélmintákat, amelyeket sarki keletinek neveznek.

A Föld tengelyének dőlése miatt az Északi-sarkon télen hosszú sötétség, nyáron pedig hosszú nappali időszakok tapasztalhatók. Az Északi-sarkvidéken a téli napforduló idején körülbelül napi 24 óra sötétség, a nyári napforduló idején pedig körülbelül 24 óra nappali fény van.

A sarki jégsapkák jelenléte szintén befolyásolja a sarkvidéki klímát. A jégsapkák visszaverik a napfényt az űrbe, ami segít megőrizni az Északi-sarkvidék hűvösségét. A jégsapkák hideg levegőt is engednek a légkörbe, ami tovább hozzájárul az Északi-sarkvidék hideg éghajlatához.

A sarkvidéki éghajlat az éghajlatváltozás miatt gyorsan változik. Az Északi-sarkvidék átlagos hőmérséklete a 19. század vége óta körülbelül 2 Celsius-fokkal (3,6 Fahrenheit-fokkal) nőtt. Ez a felmelegedési tendencia a sarkvidéki jégsapkák megolvadását okozza, ami számos negatív következménnyel jár az északi-sarkvidéki ökoszisztémára nézve.