Miért használnak pékek tucatjait?

Történelmi tényezők :A "pék tucatja" kifejezés a 13. században keletkezhetett Angliában. Ebben az időszakban a pékeknek a törvény szerint meghatározott súlyú kenyeret kellett biztosítaniuk fix áron. A megfelelőség biztosítása érdekében a pékek gyakran egy-egy plusz cipót adnak minden tucathoz, hogy elkerüljék a rövid mérleggel kapcsolatos esetleges vádakat. Ez a gyakorlat, hogy "bónuszként" adnak egy plusz cipót, pék tucatként vált ismertté.

Babona :A pék tucat használatának másik lehetséges magyarázata a babona. Egyes kultúrákban a 13-as szám szerencsétlennek számít. A vélt balszerencse ellensúlyozására a pékek hozzáadhattak egy plusz cipót, hogy pótolják a szerencsétlen 13-as számot, és gyakorlatilag „szerencsés” pék tucatjává változtatták.

Praktikusság :Egyesek azt sugallják, hogy a pék tucat koncepciója gyakorlatiasabb eredetû. A pékek gyakran ömlesztett hozzávalókkal dolgoztak, és a pontos mennyiségek mérése kihívást jelenthet. Azáltal, hogy egy tucathoz hozzáadtak egy plusz cipót, a pékek biztosították, hogy elegendő tésztával rendelkezzenek a méretbeli eltérések kezelésére, és továbbra is teljesíteni tudják a vásárlók megrendeléseit.

Valószínű, hogy e tényezők kombinációja járult hozzá a "pék tucat" kifejezés széles körű használatához az évszázadok során. Bár pontos eredete nem feltétlenül ismert, a kifejezés továbbra is a kulináris és kulturális hagyományok elbűvölő része, a nagylelkűséget és a jó szerencsét jelképezi.