Miért mindig a termelők kezdik az élelmiszerláncot?

Nem teljesen helytálló az a kijelentés, hogy „a termelők mindig a tápláléklánc kezdetei”. Bár a termelők valóban az élelmiszerlánc alapját képezik, nem mindig ők jelentik az első trófeaszintet. Bizonyos ökoszisztémákban, például a mélytengeri hidrotermális szellőzőrendszerekben az elsődleges termelők kemoszintetikus baktériumok, amelyek a hidrotermikus szellőzőnyílásokból származó kémiai energiát hasznosítják szerves vegyületek szintetizálására. Ezek a baktériumok alkotják az ilyen rendszerekben a tápláléklánc alapját.

A hagyományos szárazföldi és vízi ökoszisztémákban a termelők jellemzően fotoszintetikus szervezetek, például növények és algák, amelyek a napfényt kémiai energiává alakítják a fotoszintézis folyamata révén. Ezt az energiát arra használják fel, hogy szervetlen molekulákból szerves anyagot állítsanak elő, ami az ökoszisztéma fogyasztóinak elsődleges táplálékforrásaként szolgál.

Vannak azonban kivételek e szabály alól. Egyes esetekben az elsődleges termelők nem fotoszintetikus szervezetek. Például az olyan ökoszisztémákban, ahol korlátozott a napfény, például barlangokban vagy mély óceáni környezetben, az elsődleges termelők kemoautotróf baktériumok lehetnek, amelyek szervetlen vegyületekből, például hidrogén-szulfidból vagy metánból származó kémiai energiát használnak fel szerves anyagok előállítására. Ezek a kemoautotróf baktériumok képezik az ilyen ökoszisztémák táplálékláncának alapját.

Ezért bár a termelők döntő szerepet játszanak az élelmiszerláncok alapjaként, nem mindig ők jelentik a kiindulópontot. Az őstermelők konkrét típusa és az élelmiszerláncon belüli helyzetük az ökoszisztéma jellemzőitől és körülményeitől függ.