Mi az oregánó története?

Az oregánó kulináris és gyógyászati ​​felhasználása a görögöktől és a rómaiakig nyúlik vissza. Az oregánót Aphrodité görög istennő szent gyógynövényének tekintették, és többek között esküvői szertartásokon használták a boldogság szimbolizálására. Theophratus görög író az oregánót a Kr.e. 4. században a görög Origanon névvel emlegette. A rómaiak az oregánót az öröm szimbólumának tartották, és az oregánóleveleket gyakran ajándékozták. Az oregánót a görögök és a rómaiak is kulináris és gyógyászati ​​célokra termesztették, és a középkorban az egyik legnépszerűbb gyógynövény volt Európában.

Az oregánó Európa-szerte elterjedt, és a 16. századra az egyik legnépszerűbb kulináris és gyógynövényré vált. Ezután az európai gyarmatosítókat követte Amerikába és a világ más részeire.

A modern időkben az oregánó a mediterrán és a közel-keleti konyha népszerű fűszernövénye, és sokféle étel ízesítésére használják, beleértve a pizzák, tészták, szószok és pörköltek ízesítését. Erős íze és csípős aromája illóolajaiból származik, amelyek timol, karvakrol és terpének vegyületeket tartalmaznak. Ezek a vegyületek számos gyógyászati ​​tulajdonsággal rendelkeznek, beleértve az antimikrobiális, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásokat.