Hogyan találták fel a gumit?

A rágógumi nem mai találmány. Története több ezer évre vezethető vissza. Valójában a legkorábbi ismert rágógumi az ókori görögök idejéből származik. A mediterrán térségben őshonos masztixfa gyantáját használták fel. A gyantát finomságnak tekintették, és a rossz lehelet elfedésére, a fogszuvasodás megelőzésére és a fogak fehérítésére használták.

Idővel más kultúrák is átvették a rágógumi gyakorlatát. A közép-amerikai maják és aztékok a sapodillafa gumiját, míg az észak-amerikai őslakosok a lucfenyő gyantáját használták. A 19. században a rágógumi a vulkanizált gumi feltalálása révén szélesebb körben elérhetővé vált. Ez lehetővé tette a gumi tömeggyártását, és hamarosan népszerű csemege lett az egész világon.

Manapság a rágógumit különféle szintetikus összetevőkből készítik, beleértve a cukrot, a kukoricaszirupot, az ízesítőanyagokat és a gumialapot. A gumialap polimerek és gyanták keveréke, amelyek rágós állagot adnak a guminak. A leggyakoribb gumialap-összetevők közé tartozik a chicle, a szapotillafából nyert természetes gumi, valamint a szintetikus polimerek, például a poliizobutilén és a sztirol-butadién gumi.