Hány kardhal maradt még a világon?

A világon maradt kardhalak pontos számát nehéz meghatározni, mivel populációik hatalmas óceáni területeken találhatók. Íme azonban néhány információ a népesség állapotáról:

Szélescsőrű kardhal (Xiphias gladius):

- A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a szélescsőrű kardhalat "sebezhető" kategóriába sorolja a veszélyeztetett fajok vörös listáján.

- A népességi tendenciák egyes régiókban csökkenést jeleznek, elsősorban a túlhalászás, a járulékos fogások és az élőhelyek elvesztése miatt.

- A regionális értékelések csökkenő tendenciát mutattak a világ bizonyos részein, így a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceán északi részén.

Csíkos marlin (Kajikia audax):

- A csíkos marlint az IUCN "közel veszélyeztetettnek" minősítette.

- Bár a faj széles körben elterjedt, néhány regionális populáció csökkenést tapasztalt a túlhalászás és a járulékos fogások miatt.

Rövidcsőrű lándzsahal (Tetrapturus angustirostris):

- Az IUCN a „legkevésbé aggodalomra okot adó” kategóriába sorolja az üszkös lándzsahalat.

- Noha viszonylag széles az elterjedése, egyes populációk csökkenést tapasztaltak bizonyos területeken a halászati ​​nyomás miatt.

Összességében elmondható, hogy bár egyes kardhalfajok populációja bizonyos régiókban emberi tevékenység következtében csökkenhetett, a globálisan megmaradt kardhal teljes száma nem ismert pontosan. A megőrzés és a fenntartható halászati ​​gyakorlatok elengedhetetlenek a kardhal és más tengeri fajok hosszú távú túlélésének biztosításához.