Milyen sók okozhatják a víz keménységét?

A víz keménységéért felelős elsődleges sók a kalcium (Ca²+) és magnézium (Mg²+) sók. Ezek az ionok reagálhatnak anionokkal, például karbonáttal (CO32-), hidrogén-karbonáttal (HCO3-), szulfáttal (SO42-) és kloriddal (Cl-), hogy különféle ásványokat képezzenek, amelyek hozzájárulnak a víz keménységéhez. Íme néhány gyakori vízkeményítő só:

Kalcium-karbonát (CaCO3): Ez a vízkeménység leggyakoribb oka, és gyakran "vízkőnek" is nevezik. Akkor keletkezik, amikor a kalciumionok karbonát- vagy bikarbonát-ionokkal reagálnak.

Magnézium-karbonát (MgCO3): A kalcium-karbonáthoz hasonlóan a magnézium-karbonát is hozzájárul a víz keménységéhez, és vízkőlerakódásokat képezhet.

Kalcium-szulfát (CaSO4): Ezt általában "gipsznek" nevezik, és bizonyos geológiai képződményekben megtalálható. Vízben oldódhat, és hozzájárulhat a keménységhez, különösen a magas szulfátkoncentrációjú területeken.

Magnézium-szulfát (MgSO4): Az "Epsom-sónak" is nevezett magnézium-szulfát vízkeménységet okozhat, és nagy mennyiségben fogyasztva hashajtó hatású lehet.

Ezeknek a sóknak a jelenléte és koncentrációja a vízben meghatározza a víz keménységi fokát. A kemény víznek számos hátránya lehet, beleértve a szappan és mosószer csökkent hatékonyságát, a vízkő felhalmozódását a vízvezeték-rendszerekben, valamint kellemetlen ízt vagy szagot. Ezzel szemben a lágy víz általában kívánatosabb háztartási és ipari célokra.