Milyen élelmiszerek voltak a hajókon az 1700-as években?

Az 1700-as években a hajókon elérhető élelmiszerek mennyisége különböző tényezőktől függött, például az út céljától, a rendelkezésre álló erőforrásoktól, a tárolási lehetőségektől és a világ azon régiójától, ahol a hajó utazott. 18. század:

Sóhús :A sózott hús, különösen a marha- és sertéshús, a hajók szokásos alapanyaga volt. A hús sóval való tartósítása népszerű technika volt a hosszú utazások során a romlás megelőzésére.

Szárított hal :A gyakran szárított és sózott hal egy másik fontos fehérjeforrás volt. Gyakran fogyasztottak olyan fajtákat, mint a tőkehal, a hering és a makréla.

hajós keksz :A búzalisztből és vízből készült kemény, száraz keksz a hajók alapvető élelmiszere volt. Ezek a kekszek hosszú ideig eltartottak, és ideálisak voltak hosszabb utazásokhoz.

Sajt :Különböző típusú sajtokat, például a cheddart vagy a parmezánt általában tárolták viszonylag hosszú eltarthatóságuk miatt, és ízesítést adtak az ételeknek.

Zöldségek :A friss zöldségek korlátozottak voltak a fedélzeten rövid eltarthatósági idejük miatt. Szárított vagy pácolt zöldségeket, például borsót, babot és hagymát azonban gyakran vittek magukkal.

Gyümölcs :Gyümölcsök, például szárított alma, füge és mazsola kaphatók voltak, mivel bírták a hosszú utakat.

Zabpehely :A zabpelyhet gyakran fogyasztották reggelire vagy hideg időben meleg ételként.

Szárított bab és lencse :A szárított bab és lencse kompakt fehérje- és rostforrás volt a hajókon.

Konzerv :A befőzési technológia még a kezdeti szakaszában volt, de néhány élelmiszer, például gyümölcs- és zöldségkonzerv kezdett megjelenni a hajókon.

Ivóvíz :A friss ivóvíz kulcsfontosságú volt, de a megfelelő ellátás biztosítása kihívást jelenthet. A hajók általában hordó vizet szállítottak, amelyet a szennyeződési kockázatok miatt gyakran szűrni és forralni kellett.

Alkohol :A rum, a bor és a sör elterjedt volt a hajók fedélzetén. A személyzet és az utasok alkoholos italokat fogyasztottak megőrzés és erkölcsi tartás céljából.

Érdemes megjegyezni, hogy az élelmiszer-adagolás gyakran szükséges volt annak biztosítása érdekében, hogy az ellátás az egész út alatt kitartson. Az élelmiszer-tartósítási technikák elengedhetetlenek voltak, mivel az utak gyakran több hónapig is eltartottak, ami megnehezítette a friss élelmiszerek fenntartását.