A polvorones de canele története?

A polvorones de canele, egy hagyományos, fahéjjal ízesített mexikói sütemény eredete a gyarmati korszakba nyúlik vissza, amikor Mexikó a spanyol birodalom része volt. A süti valószínűleg kötődik a spanyol mantecado-hoz, az omlós tésztaszerű sütihez, amelyet spanyol bevándorlók hoztak Mexikóba.

A spanyol telepesek megismerték a latin-amerikai búzát, tejtermékeket, sertéshúst, mézet, mandulát és fahéjat. Ezek az összetevők alapvetővé váltak a latin-amerikai konyhában.

A mantecadot hagyományosan Spanyolországban készítették és fogyasztották

Karácsonykor, és úgy tartják, hogy a polvorones de canela ezekből a süteményekből fejlődött ki, miután a spanyol telepesek Mexikóban telepedtek le, és helyi alapanyagokból adaptálták receptjeiket.

Idővel a polvorones de canela receptje sajátos mexikói jelleget öltött, erős hatást gyakorolva az őslakos mexikói főzési technikákra és ízekre. Ebben a sütiben hangsúlyossá vált a Mexikóban őshonos fűszer, a fahéj használata.

A polvorones de canela elnevezés spanyolul „fahéjas omlós tészta”-t jelent, tükrözve omlós állagukat és fahéjas ízüket. A "polvo" szó spanyolul port jelent, utalva a cukor porszerű bevonatára, amelyet általában sütés előtt szórnak rá ezekre a süteményekre.

A polvorones de canelát hagyományosan kézműves módon készítették, és az otthoni szakácsok adták át receptjeiket a következő generációknak. Az évek során ezek a sütik népszerűvé váltak Mexikóban, és megtalálhatók a pékségekben és a piacokon szerte az országban. Általában édes csemegeként szolgálják fel a karácsonyi ünnepek alatt, és továbbra is különleges helyet foglalnak el a mexikói kulináris hagyományokban.

Manapság a polvorones de canela különleges helyet foglal el sok mexikói szívében, és nosztalgikus és megnyugtató ételnek tartják, amely összeköti az embereket kulturális örökségükkel.